Az észak–amerikai kontinensen is folyamatosan terjedőben lévő faj. Elterjedési területe északon Brit-Kolumbiáig, délen Mexikóig nyúlik. Európában először 1999-ben Észak-Olaszországban jelent meg. Valószínűleg Észak-Amerikából érkező fenyő szállítmányokkal érkezhettek az első egyedek Európába. Azóta agresszív terjeszkedésbe kezdett az európai kontinensen is. 2007-ig kimutatták Svájcban, Szlovéniában, Spanyolországban, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Ausztriában és Németországban is.

Hazánkban 2004 októberében tűnt fel, azóta is elterjedőben lévő, ma már egyes területeken gyakorinak, sőt tömegesnek számító faj. Kimutatták Pest megye teljes területéről, az Alföldről, az Északi-középhegységből, Veszprém és Vas megyéből is.

Testhossza 16-20 milliméter, a hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél.

Alapszíne vörösesbarna, barna, a fej a lábak és a csápok sötétbarnák. A csápok harmadik izének fej felőli felén, illetve az elülső és középső lábakon két-két világos gyűrű található. Ugyanilyen színű, de szélesebb képlet található a hátsó lábpár  comb izén a csípő felőli oldalon. A hátsó pár láb combrésze jellegzetesen kiszélesedik (innen ered magyar neve is).

Teste hosszúkás, a fejtor válli része lekerekített. A potroh háti része a szárnyak alatt fekete-sárga, darázsra emlékeztető mintázatot mutat.

Ezek a jegyek és testmérete könnyen megkülönböztethetővé teszik a család többi hazai fajától.

Tűlevelű erdőkben a nőstény kora tavasszal (május-június) rakja le petéit. A tojások inkubációs ideje rövid (8-10 nap)  A nimfák  ezután kikelve a tűlevelűekkel táplálkoznak.

 

                   

                                                                                       Nimfák

Hazánkban tápnövényei a fekete fenyő, erdei fenyő, sima fenyő illetve a parkokba-kertekbe ültetett tűlevelűek. Kizárólag nyitvatermőkkel táplálkozik. Jelentős kártételt hazánkban még nem okozott, de a populációja folyamatos növekedésével ez a veszély reálisnak mondható.

Az első imágók (ivarérett példányok) szeptember végén, augusztus elején jelennek meg. Késő ősszel vonulnak telelni imágóként. A telelés idejére gyakran behúzódik az emberi településekre, ilyenkor tömegesen jelenhetnek meg egy-egy megfelelő telelő helyen (kamrák, padlások, épületek repedései stb).  Természetes ellenségei elég kevesen vannak, mert a többi karimás poloskához hasonlóan ő is kellemetlen illatú vegyi anyaggal védekezik a ragadozók ellen. Európában eddig bizonyított ellenségei Anastatus nembe tartozó fémfürkész darazsak.

Mint minden karimáspoloska, ő is jó repülő faj, ami elősegíti az elterjedését.

 

 

További képek: Nyugati levéllábú poloska ( Leptoglossus occidentalis )

 

Szerző LGM