Meleg nyári estéken gyakran találkozhatunk virágok előtt lebegő nagytermetű éjjeli lepkékkel, ők a szenderek. Nagyon gyors röptű, nagytermetű vándorlepkék tartoznak ebbe a családba. Június-júliusban, városokban, kertekben is gyakran látható fajuk a fagyalszender. Róla szól ez az írás.

Elterjedése:

A fagyalszender megtalálható Észak-Amerikában, Észak-Afrikában és Európában. Magyarországon mindenütt megtalálható, elterjedt faj.

Kinézete:

Imágó:

Nagytermetű, áramvonalas, gyors repülésre termett faj. Hazánk egyik legnagyobb lepkéje, első pár szárnyainak fesztávolsága elérheti a 10-12 centimétert is. A feje világosszürke, barna, a szemek feketék, a csápok fehérek. Szürkés, barnás alapszínű elülső szárnyain sötétebb fekete jegyek, illetve világosabb sávok találhatók. Az egyik jellegzetes megkülönböztető jegye a hazánkban vele egy időszakban repülő, hasonlóméretű (utóbbi valamivel még nagyobb) folyófűszendertől (Herse convolvuli) is itt található, az első szárnyon lévő fekete, nyílhegy alakú mintázat a folyófűszenderen nincs jelen. A másik ilyen feltűnő azonosító jegye a tor kékesfekete színe, ez a fentebbi fajnál világosszürke. A szárnyak tövében a tor két oldalán fehér sáv található. A hátsó szárnyak alapszíne rózsaszín, két fekete kereszt sávval, amelyek a szárny teljes hosszán áthúzódnak. Potroha hosszúkás, hátrafelé erősen elkeskenyedő, barna alapszínű, két oldalán fekete-rózsaszínű bordaszerű mintázattal. Az ivarok közt nincs szignifikáns különbség, bár a nőstények nagyobbak.

Nehezen összetéveszthető más szender fajokkal, hozzá hasonló a fentebb említett folyófűszender (Herse convolvuli), de kis odafigyeléssel jól elkülöníthető tőle:

Egyes esetekben a kopottabb példányok (valamint aform. Grisea) összetéveszthetők az Észak-Amerikában honos közeli rokon fajával, a Vadcseresznye szenderrel (Sphinx drupiferarum), amely időnként egy-egy kóbor példány révén megjelenik Európában is.

                                   Sphinx drupiferarum                                                                 Sphinx ligustri

Kép forrása: http://www.silkmoths.bizland.com/sdrupife.htm                                   Köszönet a képért Őri Ágnesnek

Színváltozatok:

form. Grisea (Closs):        a rózsaszín színt teljesen szürke helyettesíti.

form. Albescens (Tutt):    a rózsaszínt fehér helyettesíti a hátsó szárnyon és a potrohon

form. lutescens (Tutt)      a potroh bordái sárgák

Számos más változat is előfordul, ahol a fekete, barna, illetve a rózsaszín pigmentek kiterjedtebbek.

Érdekes magyar vonatkozás a fajjal kapcsolatban, hogy az Alföldön előfordul egy halványabb változata is, amelyet külön fajnak tartottak (Sphinx spiraeae Esper 1800). Ennek a „változatnak" a hernyójának tápnövénye a kerti gyöngyvessző (Spiraea).

Egy hasonló, halványabb forma fordul elő Közép-Ázsia szárazabb régióiban is.

Lárva:

Nagytermetű, akár a 8-9 centimétert is elérheti. Fiatalon fűzöld, fehér harántsávokkal, pettyekkel. Az idősebb hernyók alapszíne élénk zöld, az oldalán fehér, lila, kékeslila harántsávokkal. Az utolsó szelvényen lilás fekete, farokszerű nyúlvány található. Bábozódás előtt a zöld hátszín bíbor barnára változik. 

Életmódja:

Repülési ideje hazánkban május-július. Észak-Európában egy nemzedéke, míg Dél-Európában két nemzedéke repül, a második nemzedék időjárástól függően részleges vagy teljes szaporodási ciklust mutat. Szürkületkor, illetve éjjel repül, kb. két órával naplemente után a legaktívabb. Nappal kerítéseken, fák kérgén, házfalakon pihen, ilyenkor gyakran látni párokat is potrohuk végénél összeragadva. Pihenés közben ék alakban bezárja rejtő színű elülső szárnyait, ezzel elrejtvén az élénk rózsaszínű hátsó szárnyakat és potrohot. Amikor a fagyalszendert megriasztja valamilyen ragadozó, első pár szárnyát hirtelen felrántja, ezzel elővillantva élénk színű hátulsó szárnyait, potrohát. A riasztó mintázat hirtelen felvillanása általában meglepi a ragadozót annyira, hogy vagy teljesen eltántorítja a lepke megtámadásától, vagy az időleges habozása időt biztosít a fagyalszendernek a meneküléshez.

Az imágók mély kelyhű, nektárdús virágokat látogatnak (petúnia, lonc stb) ezek ültetésével a kertünkbe is csábíthatjuk őket. Az imágók szürkületkor és éjszaka táplálkoznak, a virágok előtt kolibriként lebegve, 10-15 cm hosszú pödörnyelvét a virág kelyhének mélyére dugva szívogatja annak nektárját. Rendkívül gyors szárnycsapásainak és áramvonalas, izmos testének hála, igen nagy sebességgel és kitartóan képes repülni, emellett kiválóan manőverezik, akár hátrafelé is képes repülni. Fényre repül, gyakori vendége fénycsapdáknak. A fagyalszender szaglása nagyon jól fejlett, a hím akár több száz méteres távolságban is képes megérezni egy nőstény illatát. A hazánkban megjelenő példányok szaporodnak, a nőstény az akár 200 darab petéjét általában egyesével, de nem ritkán kettesével, hármasával helyezi tápnövényei (orgona, fagyal, lonc és egyéb cserjék) levelének fonákjára. A peték inkubációs ideje időjárástól függően 9-20 nap közé tehető. A petékből kikelő hernyók rögtön táplálkozni kezdenek és gyorsan növekednek. A hernyók jellegzetes pihenő, illetve védekező testtartása erősen szfinxre emlékeztet, innen ered a faj latin neve is. A petéből való kikelés után 4-7 héttel a kifejlett hernyó színezete megváltozik, a zöld háti rész barnára vált. Ezután leereszkedik a talajra bábozódási helyet keresni, ehhez lágy, agyagos talajra van szüksége, itt ássa be magát maximum 10cm mélységig egy bábozódási kamrába, amit néhány selyemszállal bélel ki. A báb 50-55 milliméter hosszú, telt, fényes barna színű. A fagyalszender hazánkban báb alakban telel, az ezekből kikelő nemzedék kezd repülni a következő év tavaszán. Vándorló faj révén az imágók Európa és Afrika közt „ingáznak” ezért hazánkban is megtalálhatóak Afrikában kifejlődött egyedek, illetve a hazánkban kifejlődött példányok július végén, augusztus elején vándorolni kezdenek Afrika felé. A hazánkban élő többi szender fajjal egyetemben a fagyalszender sem okoz károkat kultúrnövényekben.

E szép és érdekes életmódú faj hazánkban sajnálatos módon nem esik védelem alá, ettől függetlenül kíméletet érdemel.

Szerző LGM